Lelki szemeiddel képzeld el, hogyan telnek életed hetei, hónapjai, évei. Ebben a fantáziában egyre öregebbnek látod magad. A hajad megőszül. A bőröd ráncos lesz. Még több idő telik – még öregebbnek látod magad. Az élet a végéhez közeledik.

Ahogyan e bolygón töltött életed a végéhez közeledik, átgondolod mindazt, ami jelentőségteljes volt számodra. Azokat a pillanatokat, amelyek a legértékesebbek voltak, a legörömtelibbek, a legszentebbek.

Talán egy csodálatos napkelte, egy szerelmes pillantás vagy egy, gerincedet végigborzongató zene jut az eszedbe. Valószínűleg visszagondolsz azokra az értékes pillanatokra, amelyeket a barátaiddal és a családoddal megosztottál, és azokra a pillanatokra, melyeket a neked fontos dolgokra szenteltél.

Vedd észre, hogy ezek olyan pillanatok voltak, amikor lelassultál, másokhoz kapcsolódtál, mélyen belekortyoltál az életbe, megízlelted a pillanatot. Vedd észre, hogy ezek voltak a legtudatosabban megélt pillanataid.

Ugye, a vég nézőpontjából könnyű észrevenni, mi fontos igazán?

A sebesség kora

Kultúránk üzletből, erőfeszítésből, határidőkből, ambíciókból és elérésekből áll. Az információ kora olyan tempóban hajszol végig az életünkön, amely ősapáinkat megőrjítette volna.

De boldogabbak vagyunk-e?

Napjaink rohanó kultúrájában nem gyakran engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy teljesen jelen legyünk az értékes pillanatokban. Mikor így élünk – állandóan megpróbálva valahová máshová eljutni, mint ahol vagyunk –, nem tudjuk megváltoztatni az életünket.

Azok a pillanatok a legnagyobb örömeinket jelenthetik – ha engedjük őket megtörténni. Vagy a legnagyobb megbánásainkat, ha hagyjuk a lehetőséget kicsusszanni a kezünk közül. Túl sok ember dobja el a mát a holnapért – ám mikor eljön a holnap, sokszor a mát kívánjuk vissza.

Gyorsan lassuljunk le, mielőtt az élet elmegy mellettünk.

Nehéz ébredések

Olyan világban élünk, amely egy gyorsulási versenyben ragadt. A sebesség megszállottjai lettünk, mindent gyorsabban és még hatékonyabban kell csinálnunk. Vég nélkül próbálunk minél többet minél kevesebb időbe sűríteni.

A napi rohanásban gyakran észre se vesszük, mekkora kárt okozunk magunknak, és milyen árat fizetünk ezért a tempóért. Néha fölébresztenek minket ebből az álomból, és akkor rádöbbenhetünk, hogy csak átrohanunk az életen, ahelyett, hogy megélnénk azt. Megértjük, hogy gyors életet élünk, nem pedig jó életet.

Sok embert egy betegség ébreszt fel a rohanás álmából – a test egyszerűen nem bírja tovább. Másokat talán egy kapcsolat vége ébreszt rá, hogy elegendő idő és elegendő belső nyugalom nélkül nem tudtak minőségben kapcsolódni a másikhoz – ahhoz ugyanis meg kell tudni állni. Néhány ember számára csak a halál közelsége hozza meg ezt a felébredést – ilyenkor az emberek lelassulnak, és végre érzik a napsugár érintését a bőrükön – ám érzik a megbánást is, hogy nem lassultak le korábban.

Nehéz lelassulni. Ez az állandó rohanás jól eltereli a figyelmünket. Mikor a figyelmünk máshol jár, nem kell megkérdeznünk magunktól: „Jól vagyok? Igazán boldog vagyok? Tudok törődni az emberi kapcsolataimmal, fejlesztem, gondozom őket? Cselekedeteimmel támogatok másokat?”

A lassúság értéke

Lelassulni – ez egy nyugati, kulturális tabu. A lassú, az egy szitokszó. A mi társadalmunkban a lassú azt jelenti: lusta, lógós, nem kitartó. Túl nagy a sebesség, túlságosan el vagyunk foglalva. Állandóan máshová akarunk eljutni, ahelyett, hogy ott lennénk, ahol vagyunk.

Pedig több örömet kapunk az élettől, ha lelassulunk. Tölts időt azzal, hogy kedvesen elkészítesz és megeszel egy vacsorát a családoddal, miközben a tévé ki van kapcsolva. Sétálj mezítláb a füvön, élvezve az érzeteket. Valóban kapcsolódj a vásárlódhoz, beszélgess vele, légy személyes ahelyett, hogy csak megpróbálnál eladni neki valamit. A lelassulás azt is jelenti, hogy egyszerre csak egy dolgot csinálj, és légy vele – teljesen. Légy bátor, ne sajnáld az időt, lassulj le, és kóstolj bele az életbe ahelyett, hogy csak megpróbálsz a végére érni.

Amikor a legközelebb észreveszed, hogy csak rohansz keresztül a napokon, s csak azt tartod szem előtt, hogy minden dolgot elintézz, minden dolog készen legyen – kérdezd meg magadtól: „Mi az a rohadt fontos dolog, ami megéri, hogy ne éljem meg az életem itt és most?”

Képzeld magad elé újra egy pillanatra, hogy már öreg vagy. Valószínűtlen, hogy ekkor majd arra vágysz, bárcsak nagyobb autód, nagyobb házad lett volna, vagy hogy bárcsak magasabbra mászhattál volna a szociális ranglétrán. Csodálkozol majd, hogy ezek a dolgok milyen gyorsan elvesztik a jelentőségüket. Csak az örömmel, emberi kapcsolódással és szeretetettel átitatott tapasztalatok időtállóak – remélhetőleg ha öreg leszel, gazdagon dúskálhatsz az ilyen pillanatok emlékében.

Milli, azaz Mrs Mindfulness Hurry up and slow down című írásából adaptálva. Az eredeti szöveget itt lehet elérni: http://mrsmindfulness.com/slow-down/ – Köszönöm a lehetőséget, Milli!