2015 óta ☀ Képzésvezető és konzultáns: Barta András ☀ Traumaszenzitív és traumainformált mindfulness tanfolyam, -tréning, -szupervízió, -tanárképzés, addiktológiai konzultáció
2015 óta ☀ Képzésvezető és konzultáns: Barta András ☀ Traumaszenzitív és traumainformált mindfulness tanfolyam, -tréning, -szupervízió, -tanárképzés, addiktológiai konzultáció
(2026 júliusi hírlevél) Az utóbbi pár évben valamiért eléggé nehezen megy, hogy a meghirdetett elvonulásokat meg tudjam tartani. Visszatérően keresgélek, variálok, hogy mit kellene másképp csinálni. Próbálkoztam rövidebb elvonulások hirdetésével, más időponttal (egy teljes hosszú hétvége), a több mozgással, kevesebb üléssel, aztán azzal is, hogy megtörve a csöndet kommunikációs gyakorlatokat [...]
(2026. júniusi hírlevél) „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.” Mostanában sok írásom kezdődik úgy, hogy „ezt már régóta el akartam mondani…” Nos, ez a téma is ebbe a sorba illeszkedik. Aki mentális egészségi segítő – pszichológus, pszichiáter, coach, konzultáns vagy épp mindfulnesstanár –, az nagyon speciális helyzetben van a [...]
Szóval az úgy kezdődött, hogy kamaszkoromban nagyon megkedveltem a klasszikus zenét. Ez egy véletlenből, szinte viccből alakult ki. 15 évesen életemben először el kellett hagynom a családomat. Karácsondról Egerbe költöztem, és csak hétvégente látogattam haza. Új emberek, új barátok, új ismerkedések, új kapcsolódások. Mikor az egyik új barátommal haverkodtunk, megbeszéltük, [...]
Nemrég fedeztem fel, hogy 1987-től 1989-ig (13 évestől 15 éves koromig) ún. „politikai naplót” írtam, ami nem volt más, mint az akkor elérhető hírek összefoglalása. Egy nagy méretű, kockás spirálfüzetet képzelj el, ahol már a mai dőlt betűs kézírásommal mindennap vagy majdnem mindennap leírtam, hogy mik a politikai hírek. Ezek [...]
Amíg volt feleségem, és Nógrádban, falun éltünk, hamar kiderült, hogy egy autó nem lesz elég kettőnknek. Ha egyikünket elszólítja Budapest (vagy valami más hely, pl. elvonulást, tanárképzést tartok), a másikunk arra az időre béna kacsává lesz Mátraszelén. Most azt írnám, hogy „hosszas fontolgatás és keresgélés után” vettünk egy másik autót [...]
Ötéves koromig Mátrafüreden éltem az anyukámmal, ekkor szabadult apám a börtönből. A karácsondi téeszelnökön kívül nem talált magának szponzort – a szocializmusban az olyan börtönviselt embereket, mint amilyen ő is volt, a börtön után is szigorúan szabályozták, ez a „szponzor” voilt a téeeszelnök, ő adott munkát, az ő kegyétől függöt [...]
– Ennek a mindfulness-gyakorlásnak semmi értelme! – fakadtam ki a kirándulás harmadik órájában, miközben épp a Nagykovácsi fölé magasodó Nagy-Kopaszt ostromoltuk, és már amiatt is dühös voltam, hogy az ujjaim majd lefagytak. Ann Verboven belga MBCT-tanár furcsállkodva nézett rám, pláne, hogy így folytattam: – Egyszerűbb, ha elmegyek klímaszerelőnek. – Miért [...]
Az utóbbi időben – gyakorlócsoportban, elvonuláson – többször nekem szegezték a kérdést. Néha azzal a kiegészítéssel, hogy „mi az élet értelme a Buddha tanítása szerint”. Zavarba jövök az ilyen kérdésektől, hiszen a mindfulness nem filozófiai vagy metafizikai gyakorlat, én pedig nem vagyok buddhista tanító. De közben nagyon is értem, miért [...]
Mikor másfél éve „ideiglenesen” elhagyott a feleségem, majd ezt – hogy úgy mondjam – különféle „drámai” események követték, és „teljesen” elhagyott, úgy éreztem, kihúzták a talajt a lábam alól, és hirtelen azt se tudtam, hogy kell/lehet élni. Tulajdonképpen rohadtul megsértődtem. Hogy lehet velem ezt megtenni? Itt vagyok ötvenévesen, és most, ennyi [...]
A trauma olyan jelenség, amely mindannyiunkat érint. Sokféle trauma van, és a trauma „szimplán” olyan eseményekből is kialakulhat, amelyek „mindössze” érzelmileg terhelnek meg minket. Az elmúlt másfél évben engem például kifejezetten érzelmi traumák sorozata rázott meg, és ez nem volt könnyebb, sőt nehezebb volt életem korábbi, fizikai alapú traumáinál, mint [...]
