A legtöbben olyan körülményük között nőttünk fel, és olyan környezetben élünk, ahol gyakran nehéz az önmagunk iránti kedvességet gyakorolni. Egész nap csak megy a fejünkben az elintézendők listája, és úgy érezzük, nincs időnk vagy energiánk önmagunkra figyelni.  Vagy épp lehet, hogy megállunk egy pillanatra, de ahelyett, hogy kedvesek lennénk önmagunkhoz, inkább úgy szidjuk magunkat, mint a bokrot. Ha egy pár napra elvonulunk a világtól, az segíthet, hogy (legalább egy időre) megtaláljuk az egyensúlyunkat és azt a képességünket, amellyel képesek vagyunk kedvesen önmagunk felé fordulni.

Meditáció és a mindennapi élet

A tudatos jelenlét a tapasztalatok tudatos megélésének a szemlélete, amely – ha gyakorolunk – egyre inkább áthatja az egész életünket. Gyakorlásunkban visszatérő téma lehet az öngondoskodás, az önmagunk iránti kedvesség: „Hogyan tudnék önmagamról a legjobban gondoskodni? Mire van most igazán szükségem – milyen támaszokra és milyen eszközökre? Talán csak egy pár jó szóra? Milyen érzelmi támogatást tudnék most adni – önmagamnak?”

A mindfulness gyakorlása azt is jelenti, hogy időt töltünk önmagunkkal és saját tapasztalatainkkal – s amennyire csak képesek vagyunk rá, a kedvességet is gyakoroljuk. Főleg az önmagunk iránti kedvességet. Kristin Neff amerikai kutató szerint mivel emlős állatok – és emberek – vagyunk, képesek vagyunk szeretetet érezni, s ezt a szeretetet, ha kell, önmagunknak is meg tudjuk adni. Az önmagunk iránti kedvesség radikális kifejeződése, amikor kizárólag önmagunk társaságában töltünk időt, és kizárólag önmagunkra figyelünk. Ugyanígy fejezzük ki a szeretetünket mások iránt, akik fontosak nekünk – időt töltünk velük, figyelünk rájuk.

Az ember eleve hajlamos rá, hogy a jelen helyett állandóan a múltban vagy a jövőben éljen – a mostani kultúránk pedig szinte abszurd módon fordít el minket az itt és most tapasztalataitól. Sok helyen kötelező gyorsnak és informáltnak lenni, nincs idő semmire, a holnap bűvöletében élünk. Az állandó tervezgetés és rohanás eredménye pedig gyakran az, hogy kiégve, örömre képtelenül tengetjük az életünket, amíg elérve a végére rá nem döbbenünk, mennyire elfelejtettük azt megélni.

Akik meditálni kezdenek, vagy bármilyen más módszerrel önmaguk felé fordulva próbálnak lassítani az élettempójukon, gyakran tapasztalják, milyen nehéz ezt a döntést véghezvinni a mindennapokban. Ez természetes. Eleve évtizedeken keresztül mindennek az ellenkezőjére treníroz minket a társadalom, gyakran mi magunk is önmagunkat.  Megállás nélkül impulzusok érnek minket, és amíg nem alakul ki bennünk az az elfogadó puhaság, amelyre a belső egyensúlyunkat építhetjük, gyakran annyira kibillenünk, hogy el is felejtetjük az eredeti szándékainkat.  Thich Nhat Hahn, napjaink egyik legnagyobb hatású zen tanítója például egyenesen azt javasolja, egy-két évtizedre költözzünk falura vagy az erdő szélére, ott foglalkozzunk nagyon egyszerű, kétkezi dolgokkal, s ha már végképp gyökeret vert bennünk a kedves tudatosság szelleme, akár vissza is költözhetünk a nagyvárosba – ha akarunk. Kérdés: megtehetjük-e ezt a radikális változtatást? Tartunk-e ott, hogy mindent hátrahagyva a csöndbe költözzünk?

Elvonulás és tábor – a kedves környezet

Bármiféle elvonulás azt a lehetőséget teremti meg a számunkra, hogy kevesebb zavaró tényező mellett tudjunk együtt lenni önmagunkkal. Amikor a mindennapi életünkből kilépve olyan környezetbe megyünk, amely kedvez a befelé fordulásnak, akkor tulajdonképpen az önmagunk iránti kedvességet gyakoroljuk.

Nem kell foglalkozni a háztartással, a munkával, a gyerekneveléssel. Mások főznek ránk. Csöndes a környezet. Nem kötelező beszélgetni. Messze van az internet, a tévé, a munka, a telefon világa. Ráérünk. Ezek egy elvonulás alapvető elemei – és hihetetlenül sokat segítenek abban, hogy meg tudjuk tapasztalni ömagunkat. Ezek a körülmények kedvesen segítenek bennünket az elmélyülésben egyszerűen csak azért, mert kevesebb elterelő jelenséggel kell megküzdenünk. Ahogy tudatosságunk mélyül, azt is észrevehetjük, hogy emiatt időről időre egyre tisztábbnak érezzük a fejünket: ha vannak is gondolatok, már gyakrabban tudjuk az értékükön kezelni őket, és vannak olyan időszakok, amikor hosszabban, akár megszakítás nélkül tudunk időzni az itt és most tapasztalatában.

Azért írom, hogy „időről időre”, meg hogy „vannak olyan időszakok”, mert az elvonulás természetesen a felszínre hozhatja azokat a megakadásainkat, amelyek a tudatunkban, mélyen gyökereznek. Ezeket megélni ugyan nehéz, ám épp ez a megélés adja meg az esélyét annak, hogy a nehézségeinket végre el tudjuk fogadni és el tudjuk engedni.

Az elvonulásokat rendszerint nemcsak csendes, hanem szép, természeti vagy természetközeli környezetben szokták tartani – ez pedig szintén segít az elmélyülésben. Az ember, habár ezt sokszor hajlandóak vagyunk elfelejteni, tulajdonképpen biológiai lény, végső soron állat, és testünk, érzékeink, sőt agyunk is a természetben való létezéshez alkalmazkodott. Amikor a test természetes felszíneket, zajokat, hangokat, látványokat észlel, akkor egy kicsit hazaérkezik, és csak ettől a nem mesterséges érzéki tapasztalattól már egy kicsit megnyugszik.

Még 150-200 éve is alig élt ember a Földön, és nagyon könnyű volt kimenni a civilizációból. Ma a Föld sok helyén nehéz egy olyan helyet találni, amely mentes lenne a mesterségesen létrehozott ingerektől, s amíg nem kezdjük gyakorolni a tudatos jelenlétet, gyakran észre se vesszük, mennyire lefáraszt minket a civilizáció megannyi jelensége. Mindig is fontosnak tartották, hogy az elvonulás a civilizációból való kivonulás is legyen, most, a harmadik évezred küszöbén ez azonban még fontosabb.

Mi történik egy elvonuláson?

Sokféle elvonulás létezik, attól is függően, hogy mit gyakorolnak a résztvevők. Jóga, meditációk, táncok, pszichodráma – bármi lehet az elvonulás középpontjában.

Vannak csöndes elvonulások, ahol a résztvevők nem beszélnek egymással. Bizonyos elvonulásokon a szemkontaktust sem javasolják. Más elvonulások csak részben csöndesek (például este 10-től reggel 9-ig), és végül vannak olyan elvonulások, ahol nem szempont a csönd, és akár egymás érintésével is szabad kommunikálni. A beszéd valóban az egyik leggyakoribb figyelemelterelő jelenség az életünkben, mégis néha nagyon ragaszkodunk hozzá, és sokak számára ijesztőnek tűnik, hogy 5-8-10 napig nem lehet verbálisan kommunikálni. Ha érdeklődünk az elvonulások iránt, de félünk a csöndtől, akkor talán érdemes egy olyan elvonulással kezdeni, amely csak részben csendes, és kipróbálni, milyen érzes ez. A nemsokára kezdődő, nyáreleji elvonulásunk ehhez hasonló, szelíd kezdeményezés.

Az elvonulás mindig intenzív munka. Kiszakadunk a megszokott környezetünkből, és figyelmünk önmagunkra irányul. Az elvonulás kedvező körülményei és a sok rendelkezésre álló idő miatt elmélyülhet a gyakorlásunk, és komoly önismerethez juthatunk. Vagy elindulhat bennünk egy olyan folyamat, amely később egy radikális változásban csúcsosodik ki. A mindfulness-típusú meditációk elvonulásos gyakorlása gyakran az érzékek finomodását is magával hozza: már olyan dolgokat – testi érzeteket, lappangó gondolatokat, rejtett érzelmeket – is észreveszünk, amelyeket eddig nem érzékeltünk. Különösen sokszor vesszük észre rögzült viselkedési mintáinkat, amely hirtelen, áttörésszerű megértéshez, belső belátáshoz juttathat minket.

Persze, ezekre a fent részletezett „eredményekre” nincs garancia – és nem is mindig történnek meg.  A tudatos jelenlét nem olyan, mint egy fagyigép, amelybe ha betöltik a megfelelő hozzávalókat, akkor mindig fagyi jön ki belőle. Lehet, hogy szuper jól érezzük magunkat egy elvonuláson, lehet, hogy végigkínlódjuk – ám akkor is minőségi időt töltöttünk önmagunkkal, és ezt biztos, hogy valamilyen módon meg fogjuk érezni, mikor visszatérünk a mindennapi életünkbe. Személy szerint nekem ez a legfontosabb, hiszen az elvonulás végső soron egy laboratórium – a lényeg, hogy aztán milyen életet tudok élni. S érdekes módon eddig mindig azt tapasztaltam az elvonulás végén – bármennyit kínlódtam közben, bármilyen nehéz is volt az egész -, hogy könnyebb vagyok. Tudatban és testben egyaránt.

Nem titok, hogy ez az írás többek között azért született, hogy felhívja a figyelmet a nyári elvonulásunkra, amelyről itt találhatsz bővebb infókat.