Mit tanultam a Mindful Academyn?

Erős érzelmek között, ha úgy tetszik, csordultig teli szívvel (most már azt is tudom, hogy oxitocintól megittasulva) írom ezt a bejegyzést, miközben rá-ránézek újdonsült ismerőseim fotóira, amelyeket az elvonulásról posztoltak. Meleg a szívem, s mielőtt kihűlne, újra melegítem ezekkel a fotókkal. Meg a kezemmel.

12890923_10154719979305299_6517854898207682644_o

Tegnap ért véget a 11 napos… – nem is lehet egyszerűen elnevezni, micsoda. Most azt hiszem, erre a valamire vártam már régóta, miközben mit sem tudtam erről a reményemről. A nagyobbik részem azt gondolja, hogy mindezek ellenére majd megy tovább az élet a maga megszokott medrében – ám egy csírázni akaró apróság szerint ennek a vége mégiscsak árvíz lesz. Meglátjuk.

Március 22-től április 2-ig vettem részt a Mindful Academy MBSR-tanárképzésén Spanyolországban. Vagy Katalóniában. Valahol félúton Valencia és Alicante között, a hegyekben van egy apró falu, Benimaurell, amelytől tíz perc sétára építették fel a Solterreno nevű elvonuló központot. Valami nagyon apró dologra gondoljatok – a tanfolyamon tízen voltunk –, amelyet hatalmas természet vesz körül. Ha jól tudom, Kant az ilyen perspektívát nevezte fenségesnek.

DSCF1961

Mikor elhatároztam, hogy mindfulness-t szeretnék tanítani, roppant nehéz volt megfelelő iskolát találnom. Először is minden lehetőség külföldön volt, aztán pedig vagy nagyon drága volt, vagy rettenetesen drága. Volt, aki egyenesen azt tanácsolta, ne is költsek ilyesmire, hanem tanítsak a tapasztalatom alapján, én azonban nem találtam elég önbizalmat magamban. Abban sem tudott senki sem tanácsot adni, melyik iskolát válasszam. Tulajdonképpen lutrira választottam a Mindful Academyt. Ahogy mondani szokták: így legyen ötösöm a lottón.

A Mindful Academy lényegében két tanárt jelent: Kathy Wardot, aki már vagy harminc éve foglalkozik tudatosságalapú programokkal, és Bodhin Philip Woodwardot, aki, amellett, hogy szintén alapos és tapasztalt szakértője a témának, a vadzsrajána (tibeti) buddhizmushoz tartozó Ezerkarú Avalokitésvara Nyugati Rendjének a tanítója. Ami különlegessé teszi őket, az az a közös képességük, ahogyan a meditációból származó mély bölcsességüket és elfogulatlan szeretetüket a nyugati civilizáció praktikus tudásává tudják formálni. És mivel kiváló tanárok, mindezt át is tudják adni úgy, hogy végeredményben a tanárképzés folyamata maga is a meditáció megszakítatlan gyakorlása. Külön kiemelném, hogy Bodhin vallása ellenére nem igazán esett szó a buddhizmus eredeti tanításairól vagy rítusairól – ezzel is megfelelve a mindfulness világiságának.

Társaimmal együtt elsősorban az együttérző szeretetet képességét és fontosságát tanultam meg tőlük – s azt, hogy mindezt mindig önmagammal kell kezdenem. Emellett hihetetlen mennyiségű gyakorlati fogást és tudományos információt sajátíttattak el velünk. Azt eddig is tudtam, hogy a meditációs gyakorlatok – tudati és testi – hasznát megszámlálhatatlan természettudományos és pszichológiai kutatás támasztja alá, s hogy ezek száma exponenciálisan gyarapodik, egyre újabb témákat, irányokat vetve fel. Az azonban számomra is új volt, hogy a tudományos kutatások egyes eredményei mindezeken túl új meditációs gyakorlatokat is inspirálnak, illetve átstrukturálják a meglévőket.

Az 1980-as évek elejétől fejlődő, tudományos papírba csomagolt mindfulness-mozgalom evolúciója folyamatos. Az alapokat is át- meg átírják, átírjuk. Ennek egyik látványos jele, ahogyan a különféle mindfulness-tanfolyamok anyaga fokozatosan átalakul. Ugyanis a mindfulness mozgalom, habár már a kezdetektől hangsúlyozza a test és tudat egységét, az „egész-séget” (wholeness), alapvetően kizárólag a vipasszana típusú meditációk elemeiből építkezett, amelyek az „itt és most”-ba igyekeznek visszahorgonyozni elkalandozó tudatunkat. Az elmúlt egy-másfél évtizedben azonban– részben a kutatási eredményekre alapozva – bekerültek a „tananyagba” azok a meditációs gyakorlatok is, amelyek a minden egészet kettébontani igyekvő tudati mintázatainkat igyekeznek felülírni, illetve amelyek a mindannyiunkban jelen lévő, együttérző kedvességet akarják felkelteni. Mint megtudhattam, ezek hasznáról komoly, konstruktív vita folyik a mindfulness köreiben – erről még én is írni fogok.

Amellett, hogy Solterrenóban mindezekről tanultunk, átélhettük egy nagyon komoly elvonulás személyiségfeltáró, belső betekintést engedő és a változás lehetőségét felmutató hatásait is. Ez a hetedik elvonulás, amelyen részt vettem – s valószínűleg az eddigi legfontosabb is. Nem tudom, hogy egyszerűen a mennyiség fordult át minőségbe, vagy ennyire drámain hatott rám Kathy és Bodhin számomra újszerű megközelítése – valószínűleg is, is –, mindenesetre hitetlenkedésemben, hogy mi minden történt velem, még mindig csóválom a fejem.

De nem kell már sokáig várnom, hogy megtudjam, mennyire tartósak az önmagamban megfigyelt változások. Rövidesen kezdődik az első tanfolyam, amelyen magam tanítok, és akkor már élesben is kipróbálhatom magam, kiderülhet sok minden. Kezdődik a gyakorlás. Amely most már vitán felül maga az élet.